Szívritmuszavar - Arritmia

Mi a szívritmuszavar?
Az arritmia a szív rendezetlen (nem ritmusos) működése, aminek következtében a szív pumpafunkciója gyengülhet. Az arritmia kétféleképpen gyengítheti a pumpafunkciót:
- a szív nem tud megfelelő mennyiségű vérrel megtelődni, mert a szívverés túl gyors, a telődésre nem jut elegendő idő,
- a szív nem tud elegendő mennyiségű vért keringtetni, mert működése túl lassú, vagy összerendezetlen.
Bármelyik mechanizmussal lép fel a ritmuszavar, ha a szív nem tudja a megfelelő keringést fenntartani, a betegség tünetei a szívelégtelenségben jelentkeznek.

Mik a szívritmuszavar tünetei?
A következő általános tünetek egyéb betegségben is megjelenhetnek:

• fáradtság
• szívdobogásérzés
• szédülés
• ájulás

Hogyan működik a szív?
A szív négy üreggel (2 pitvar, 2 kamra) rendelkező, izomszövetből felépülő szerv, melynek feladata a vér állandó mozgásban tartása. Ahhoz, hogy a vér egy irányban folyjon, az üregek közti szelepek (a szívbillentyűk) megfelelő működése, és a szívizom ritmusos és összehangolt összehúzódása szükséges. A szívritmuszavarok a szívizom összehangolt működésében bekövetkező zavarok következményei. A szívizom összehangolt működését a szív "elektromos rendszere", az ingerületvezető rendszer biztosítja.

A szív ingerületvezető rendszere Az elektromos ingerület a szinuszcsomóban keletkezik. A szinuszcsomó speciális izom-ideg szövetből áll és a jobb pitvar falában helyezkedik el. A szinuszcsomó percenként 50-200 impulzust generál (a gyermek korától és a fizikai aktivitásától függően). Az impulzusok az ingerületvezető kötegeken keresztül először a pitvarok összehúzódását okozzák, majd a pitvarkamrai csomón keresztülhatolva a His-kötegeken végigfutva a kamrák összehúzódására is jelt adnak. Az ingerület a pitvarkamrai csomón való áthaladáskor rövid időre blokkolódik, időt adva ezzel a vérnek hogy a pitvarokból a kamrákba átjuthasson.

Az arritmiák különböző fajtái

I. Pitvari arritmiák
A szimuszcsomó hibás működésének, illetve a pitvar területéről, de nem a szinuszcsomóból eredő ingerületeknek a következményei.

Sinus tachycardia: A szinuszcsomó gyorsabban generál impulzusokat, mint azt a fiziológiás körülmények indokolnák. Leggyakrabban stressz vagy gyógyszerhatás következménye.

Pitvari extrasystolia: Az adott szívritmushoz képest egy-egy ingerület hamarabb keletkezik. Az ingerület érkezhet a szinuszcsomóból, de a pitvar egyéb területeiből is. A korán érkező ingerület nem vált ki szívizom-összehúzódást, mert a szív még az előző ingerület miatt összehúzódott állapotban van. Ilyenkor a következő ingerület vált csak ki izomösszehúzódást, így a beteg úgy érzi, mintha "egy ütés kimaradt volna".

Supraventricularis paroxysmalis tachycardia: A szívritmus hirtelen felgyorsul az egymást követő igen gyors ingerületek miatt. Az ingerületek a pitvar területéről érkeznek. Ez a fajta ritmuszavar hirtelen kezdődik és hirtelen és véget -általában orvosi beavatkozás nélkül-, és rövid ideig tart (5-10 perc).

Pitvarlebegés: A pitvarból ritmusosan, folyamatosan de nagyon gyorsan érkeznek az ingerületek, melyek közül általában csak minden második vagy harmadik okoz kamrai összehúzódást. Mivel az ingerületek ritmusosan érkeznek és mindig adott számú ingerület nem okoz összehúzódást, a kamrába átjutó ingerületek ritmusos izomösszehúzódást okoznak. EKG görbén ez a ritmuszavar jellegzetes, "fűrészfog" mintázatot ad.

Pitvarfibrilláció: Az ingerületek nagyon gyorsan és nem ritmusosan (hanem "össze-vissza") érkeznek, a kamrába átjutó és át nem jutó ingerületek aránya folyamatosan változik, így a kamrai összehúzódások is teljesen kiszámíthatatlanul, ritmus nélkül követik egymást.


II. Kamrai arritmiák

Kamrai extrasystolia: Az ingerület a kamra területén keletkezik és okozza a kamrák korai összehúzódását. Ez gyakran egészséges gyermekekben is előfordul, kórossá akkor válik, ha gyakran -percenként akár többször- is előfordul.

Kamrai tachycardia: Az ingerület a kamra területén keletkezik, ritmusos, de nagyon gyakori kamrai összehúzódásokat okozva. Ez súlyos, életet közvetlenül veszélyeztető állapot.

Kamrafibrilláció: Az ingerület a kamra területén keletkezik, nem ritmusos, de nagyon gyors ütemű. Ilyen esetben a szív nem tud vért továbbítani, mert a szívizom folyamatosan összehúzott állapotban van. Ha nem érkezik azonnal segítség, az állapot közvetlenül halálhoz vezet (gyermekekben sosem fordul elő önállóan, mindig valamilyen más, szintén életet veszélyeztető állapot következménye).

Hogyan diagnosztizáljuk az arritmiákat?
A kórtörténet részletes kikérdezése után számos eszközös vizsgálatot végezhetünk. Ezek közül néhányat alább felsorolunk.
Elektrikardiogram (EKG): A szív elektromos működésének regisztrálása a végtagokra és a mellkasra helyezett elektródák segítségével. EKG vizsgálat készülhet nyugalomban vagy fizikai terhelés közben (szobabiciklin vagy futópadon).
Holter monitor: Az EKG vizsgálat egy kiterjesztett formája, amikor a vizsgálat 24 órán keresztül tart, a testre rögzített elektródákkal és a kis méretű készülékkel a beteg a megszokott napi tevékenységét végzi, az adatokat utólag számítógéppel lehet kielemezni.

Az arritmia kezelésének lehetőségei
A leggyakrabb esetben az arritmia nem okoz panaszt, "jóindulatú" azaz hosszú távon sem károsítja a szervezetet, így ilyenkor kezelése nem szükséges. Amennyiben a ritmuszavar panaszt okoz a kezelés lehet gyógyszeres vagy (nem minden esetben) műtéti. Műtéti megoldások közé sorolható a pacemaker beültetés, amikor egy elektromos jeladókészüléket helyeznek be a mellkas bőre alá és az elektromos jelet vékony kábel vezeti a készüléktől a szívbe.